A Ligur-tengerpart bűvöletében
Mindig szerettem Olaszországot, azonban 2019 véglegessé tette elfogulatlan rajongásomat Itália iránt. Minden részét örömmel fedezem fel, de vannak bizonyos régiói, melyek a többinél közelebb állnak a szívemhez. A legújabb “szerelemhellyé” ezúttal a Ligur-tenger partvidéke vált. És, hogy miért? Az alábbiakban erre a kérdésre igyekszem választ adni.
Jó tudni
Az ország északnyugati részén fekvő Liguria régió rendkívül bájos, magával ragadó, köszönhetően zöldellő hegyeinek, mélykék tengervizének és eldugott öbleinek, meg persze luxusüdülőhelyeinek. A Budapesttől nagyjából 1000 km távolságra található vidék legfőképp hosszan elnyúló, meseszép településekkel tűzdelt partszakaszainak tudhatja be népszerűségét.
Hiába az elsőre óriásinak tűnő távolság, mégis autóval lehet a legideálisabban megközelíteni, így egyúttal bejárva a térség legismertebb városait. Habár gazdasági szempontból Genova és La Spezia a legjelentősebb, én mégis azt tanácsolom, hogy inkább a kisebb falvakat keressük fel, hiszen azok adják vissza igazán a Ligur-part semmihez sem fogható báját.
Ez is érdekelhet:
És, ha már bájnál, egyedi életérzésnél tartunk, akkor meg kell mondjam, az ókorban itt élt ligur népről elnevezett országrész szép lassan lopja be magát az ember szívébe. Aztán nem ereszt többé, ha egyszer megszereted, örökre a rabja maradsz, még akkor is, ha néha picit drága, picit zajos, picit ellentmondásos.
Liguria attól olyan izgalmas, hogy megannyi különböző életérzést adó települést rejt. A luxusjachtoktól hemzsegő Portofinótól kezdve a művészeket inspiráló Lericin át a nyüzsgő Rapallóig széles a választék. Ennek köszönhetően anyagi lehetőségeinkhez, ízlésünkhöz szabva könnyedén megtalálhatjuk a számunkra legideálisabb bázist, ahonnan kiindulva bejárhatjuk ámulatba ejtő csodáit.
Ez is érdekelhet:
Ezen csodákat pedig nemcsak nyáron, a rekkenő hőségben, hanem az őszi időszakban is érdemes felkeresni. Ilyenkor a levegő hőmérséklete 20 °C felett jár, mely tökéletes a városnézéshez, kiránduláshoz, a kevésbé fázósak pedig még a part menti napozást is garantáltan élvezni fogják. Ilyenkor már nincs az az őrületes turista had, viszont szeptember vége felé, ha szerencsések vagyunk akár még delfineket is láthatunk. Hajózni ekkor is több, mint ideális, a búvárokat pedig a Cristo degli abissi vagyis A mélység Krisztusa bronz szobor várja Portofinótól nem messze, a San Fruttuoso öbölben.
Portofino szépsége elkápráztat
Habár a Ligur-partvidéken valóban számtalan lenyűgöző települést és kellemes tengerpartot találni, számomra mégis Portofino és Santa Margherita jelenti a tökéletes nyaralási helyszínt. Hosszasan gondolkodtam rajta, milyen jelzőkkel tudnám a lehető legérzékletesebben visszaadni az ott tapasztaltakat, de sajnos rá kellett döbbennem: van, amit szavakkal nem lehet leírni, érezni kell!
Ez is érdekelhet:
Ennek ellenére mégis megpróbálom megfogalmazni azt a szépséget, mely Portofinóban a Brown-kastély kertjéből a szemünk elé tárul: az aprócska hajók és a felfoghatatlan luxusjachtok egymás mellett való sorakozását a kikötőben, a festői tájba tűzdelt színes házakat és a kéklő tenger csillogását. A békés atmoszférát még a turisták sokasága sem tudja megtörni, annyira különleges és magával ragadó. Portofino nappali szépsége az est leszálltával valami egészen másba csap át, egy kellemes jólétbe, ahol öröm lenni. Az itt eltöltött nap legtökéletesebb megkoronázása pedig nem is lehetne más, mint a Chuflay Restaurant teraszán elfogyasztott, igazi olasz vacsora. Csakugyan magával ragadó, örök emlékeket hagyó élmény!
Portofino kétségkívül különleges és elbűvölő hely, nem is csoda, hogy a hírességek előszeretettel járnak ide, mégis, számomra Santa Margherita az igazi szerelem! Megszállni érdemesebb itt, hiszen Portofinóba óránként közlekedik hajó az itteni kikötőből (Rapallóból indulva), de akár taxival, kerékpárral vagy gyalog is átmehetünk. Santa Margherita Portofinótól eltérően nem csupán néhány utcácskából áll, ennek köszönhetően sokkal több lehetőséget nyújt. Megannyi különböző árkategóriájú szállás közül választhatunk itt, számos éttermében pedig csodás tengerparti finomságokat kapni. Főtere, kis utcácskái, hosszan elnyúló tengerparti sétánya, kellemes strandjai és nyugtató hangulata teszi oly különlegessé. Nem tudom eldönteni, mit imádtam benne a legjobban…A selymesen átölelő mélykék tengert, a finom fagylaltot, a krumplis polipsalátát vagy a pesztós tésztát, esetleg az eldugott utcák színes házainak elbűvölő hangulatát, vagy a főtéren álló Chiesa di Santa Margherita d’Antiochia templomot?! Talán mindegy is, hiszen az igazság az, hogy minden egyes részletét szeretem. Kevés olyan hely van a világban, mely ennyire belopta volna magát a szívembe, de Santa Margherita városába új és újra visszavágyom.
Cinque Terre, Portovenere és Lerici szintén kihagyhatatlan
Attól függetlenül, hogy az én szívemet Santa Margherita rabolta el, nem szabad megfeledkeznem a vidék további varázslatos helyeiről sem! Portofino térségét elhagyva a tengerparton déli irányban haladva érkezünk el Portovenere és a Cinque Terre Nemzeti Park területére. A vidék felfedezéséhez én Portovenerét (vagy Porto Venere) választottam bázisul, mely Cinque Terrével az UNESCO világörökség részét képezi. Édes, megismerésre érdemes község ez, melynek legjelentősebb nevezetessége a 12. századból ránk maradt erőd a Szent Péter-templommal. Érdemes gyalog bejárni a szűken kanyargó kis utcákat és csodálni az öböl szépségét.
Akárcsak Santa Margherita városában, itt is lehetőség van hajó bérlésére, hogy egy privát túra keretében bejárjuk Cinque Terre falvacskáit. Én imádok vízen lenni, ezért ezt a lehetőséget választottam, így egy teljesen más perspektívából tárult elém a vidék. Persze nemcsak privát, hanem közösségi hajó is járja a falvakat, így annak sem kell lemondania az élményről, aki szűkösebb anyagi kerettel rendelkezik. (Azért illik megjegyeznem, hogy aki fél a víztől, az vonattal is végig járhatja a településeket.)
Szóval Cinque Terre: Egyértelműen egyedi és gyönyörű. Öt falucskája hasonló, mégis merőben eltér egymástól. Mindegyik más és más okból szép. Riomaggiore és Manarola meredek sziklán álló 13. századból származó házai, Corniglia hegyen magasodó utcácskái elbűvölik az embert. Persze ugyanez elmondható a természetes kikötővel megáldott, jómódú Vernazzáról is. Talán a legészakibb Monterosso lóg ki egy picit a sorból, ugyanis itt már egy teljesen más képet mutató, inkább klasszikus üdülésre alkalmas települést láthatunk. Míg az előző négy falucskának megvan a különlegessége, addig Monterosso mostanra inkább tömegeket vonzó hellyé vált, de ettől függetlenül nem szabad kihagyni felfedező körutunkból.
Porto Venere és Cinque Terre településeitől délre van még egy bájos gyöngyszem, amit mindenképpen ajánlott személyesen is megcsodálni. Ez pedig nem más mint Lerici, mely a Költők öblének nyugati részén helyezkedik el. Elsőre talán nem értjük igazán, miért szerették annyira a művészek ezt a helyet, de ahogy kezdjük egyre jobban megismerni, bejárni utcáit, ráérzünk a különlegességére. Portofinóval ellentétben itt nem a luxus dominál, sokkal inkább az egyszerűségben rejlik a varázs. A 13. századi vár tetejéről elénk táruló panoráma, a főtéren való kávézgatás és a színes utcákon magasan száradó ruhák egyvelege valóban inspirálja az arra fogékony lelkeket. Mivel a tömegturizmus még nem rontotta meg Lericit, ezért itt betekintést nyerhetünk a valódi olasz, tengerparti életérzésbe. Ehhez hozzá tartozik a tény, hogy a helyiek nem igazán beszélik az angolt, de pont ebben rejlik az utazás szépsége.
Remélem a beszámolóm meghozta a kedvet a Ligur-partvidék felfedezéséhez. Én tűkön ülve várom, hogy újra visszamenjek! És Te elcsábultál már?
Címke:
Tetszik ez a bejegyzés?
Oszd meg barátaiddal, hátha ők is érdekesnek találják!.
