Egyiptomi oázisok

Neked is egy Agatha Christie regényből kivágott titokzatos helyszín jut eszedbe, ha meghallod azt a kifejezést, hogy egyiptomi oázis? Egy kis zöld növény a sivár sivatag közepén, amely mellett elhalad egy karaván, ami ritka fűszereket szállít. A valóság valamivel kevésbé kalandos, de ez nem ok arra, hogy elmenjen tőlük a kedved. Az egyiptomi oázisok meglátogatása a forró Szaharában egy példátlan világot mutat be.

A Szahara, bár romantikusan hangzik, nagyon barátságtalan hely. A terület nagy részét kavicsos, agyagos vagy sziklás sivatag borítja. Ezen az Európánál alig kisebb területen az oázisok jelentenek menedéket az emberek és állatok számára. A nyári hónapokban a hőmérséklet még árnyékban is meghaladja az 50 °C-t, éjszaka pedig 10 °C-ra is lecsökkenhet. Ez a nagy hőmérséklet különbség magas nyomást és mindig élénk égboltot eredményez, ami hozzájárul a földfelszín egyszerű hűtéséhez.

Egyiptom legnagyobb része sivatag. A Nílustól nyugatra fekszik a a keleti líbiai sivatag, keletre pedig az arab sivatag. Egyiptom lakosságának túlnyomó része egy termékeny völgyben él a Nílus vagy a delta körül. A népesség kisebb része a Vörös-tenger melletti üdülőhelyek és az ottani oázis környékén területén él. Az ókori egyiptomiak úgy vélték, hogy a sivatagban Ozirisz, a holtak istene uralkodott, ezért nem mentek messzire ezeken a nem túl vendégszerető helyeket. Ez megváltozott a termékeny, zöld szigetek felfedezésével. Ezeken a területeken ugyanis ritka fűszereket és drágaköveket is találtak. Napjainkban az oázisok legfőbb gazdasági tényezője a termékeny talaj. A kedvező éghajlatnak és a megfelelő vízmennyiségnek köszönhetően évente háromszor szüretelnek és aratnak. A leggyakrabban termesztett növények közé tartozik a füge, datolya,  olajbogyó és a tamariska. A nagyobb oázisok leginkább gabonafélékre specializálódtak, így kölessel vagy búzával bevetett mezőkön sétálhatsz át.

Az egyiptomi oázisok többsége a líbiai sivatagban van. De ne romantikus pálmafákat  és beduin sátrakat képzelj el. Ezek valójában elég nagy területek. A legtöbb oázis teljesen függ a talajvíztől, amely a felszínre emelkedve kisebb nagyobb tavakat hoz létre. A víz itt felhalmozódott az utolsó jégkorszakban. Aztán kellemes volt az éghajlat, a Szaharát erdők és rétek borították. Az éghajlat fokozatos felmelegedése az egész területet dél fele terjeszkedő sivataggá alakította át. Az egész folyamatot tovább gyorsítja az emberi tevékenység: a nem megfelelő földművelés és a termékeny réteken való legeltetés.

A leghíresebb oázisok közé tartozik a Farafry, a Dachly, a Bahariya és a Charga. Az oázisokat viszonylag jó útak kapcsolják össze, és több kilométeres körforgalmat hoznak létre a sivatagban.

A legszebb ezek közül a Dachla, amely az Al Qasr erődítményről híres. Ez a 12. században épült, a település első jelei azonban még az őskorból származnak. A legtöbb lakos mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozik, összesen 14 településen. Az oázis fővárosa Mut. Mindegyik település saját kúttal rendelkezik, melyet pálmaligetek, gabonafélék és zöldségek öntözésére használnak.

Egyiptom legnagyobb oázisa Charga, amely 190 km-re található Dachlától. Itt az ember egy modern rezortban érezheti magát. Széles utcák, magas épületek és gyors közlekedés veszi körül az ide látogatókat. A legnépszerűbb közlekedési eszköz a motorkerékpár, amelyet gyakra hárman vagy akár többen használnak egyszerre. Számos érdekes látnivaló található itt, többek között a Hibis templom, amely Amon istennek van felszentelve és sűrű pálmafa liget veszi körül. A templom felé vezető út szélén kő szfinxek sorakoznak. A közeli sivatagban van az al-Bagawat-nekropolisz, ahol tucatnyi agyag, gazdagon díszített síremlék található.

A legkisebb egyiptomi oázis a Farafra, a sivatagi utak alapbázisa. Korábban a központban volt egy erődített fellegvár, mely felett már eljárt az idő, így ma már csak a maradványait láthatjuk. Kellemes sétát tehetünk a helyi pálmakertben, a sűrű növényzet kellemes árnyékot biztosít, és pihenésre invitál. Sok öntözési csatorna található itt. A víz egyes melegebb napokon forró, a hidegebb estéken a környező vidék áthatolhatatlan ködbe süllyed.

A Bahriya oázis 300km-re található Kairótól. Mintegy 2 000km² területet foglal el. Egy ősi kereskedelmi útvonalon fekszik, abban a korban híres borvidék volt ez a terület. Ma ezt a dicsőséget csak a helyi múzeum leletei hirdetik.  Láthatjuk itt a híres arany múmiákat, melyet 1996-ban fedeztek fel. A főváros, Bawiti közelében található az Alexandriai templom. Az oázis területén számos forrás található, többek között egy kén forrás, amely jótékony hatással van az emberi szervezetre.