Frida Kahlo Budapesten és Mexikóban

Az örökös testi és lelki szenvedés olykor a pokol tornácára kerget, majd visszaránt a jelen sivár valóságába. Néha a mennyekbe röpít, hogy ott járja el ördögi táncát. Máskor elementáris erővel támad, csak azért, hogy kéz a kézben megválthassuk vele a világot, tökéleteset alkothassunk, semmihez sem foghatót - úgy, mint a gyötrő fájdalom halhatatlan hercegnője, Frida Kahlo.

A 20. század egyik legjelentősebb női művészének életét végigkísérte a testi kín és az ezzel járó múlhatatlan gyötrődés. Frida egyik lába már kislány korában egy betegség szövődményeként deformálódott, majd középiskolásként egy autóbusz-balesetben maradandó gerinc- és csípősérüléseket szenvedett, ami miatt hónapokra ágyba kényszerült. Az orvosi pályára vágyó Frida ekkor fordult a festészet felé. Eleinte saját maga és barátai portréit jelenítette meg, később életének mozzanatait vitte vászonra, amely képeken a fájdalom motívumai mellett hazája kultúrájának, Mexikónak a stílusjegyei is fel-fel tűnnek.

Frida Kahlo alkotásain életének legjelentősebb mozzanatai olvashatóak, megfestett, őszinte naplóként kitárulkozva a világ előtt. Képein a színtiszta fájdalom, a halál és élet kapcsolata épp úgy tetten érhető, mint önmagával folytatott örökös harca. Legfőbb múzsájaként országának hagyományain és saját gyötrelmein túl férje, Mexikó neves festőművésze, Diego Rivera szolgált.

Annak ellenére, hogy Kahlo nem festőnek készült, még életében igen jelentős sikereket ért el. Alkotásaiból kiállítás nyílt New Yorkban, Párizsban, és Mexikóban, ezen felül a Louvre is vásárolt tőle képet. A lenyűgöző tehetséggel megáldott művésznő halála után remekműveiben él tovább, melyek ma talán még népszerűbbek mint valaha. Mi pedig most abban a szerencsében részesülhetünk, hogy Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában november 4-ig még megcsodálhatjuk letaglózó festményeit.

Napjainkban nem csak Frida Kahlo, hanem a mexikói kultúra és maga Mexikó is egyre nagyobb népszerűségnek örvend – ez a két tény azonban valószínűleg nem független egymástól, sőt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az úgynevezett Sugar Skull trend ismertté válása a világban. A sugar skull cukorkoponyát jelent, mely a halottak napjával van szoros összefüggésben. Amíg mi november elején szomorúsággal telve emlékezünk meg elhunyt szeretteinkről, addig Mexikó-szerte a Día de los Muertos hagyomány keretében ünnepségeket tartanak. Vidám színekre festett koponyákkal és csontvázakkal díszítik mindenfelé az utcákat, oltárokat állítanak a halottak emlékére, kimennek a temetőbe, ahol a szeretett személyek sírjánál piknikeznek és hangos zenével mulatnak, valamint speciális, erre az alkalomra készült ételeket főznek. Úgy tartják, hogy ekkor az elhunytak lelke egy napra visszatérhet hozzájuk. Ennek az egyedi tradíciónak a mibenlétét a Coco című rajzfilmben tökéletesen ábrázolják, olyannyira, hogy Kahlot magát is láthatjuk a túlvilágon.

Noha Mexikó ezzel az elhunytakhoz kapcsolódó szokással, és persze Frida Kahlo ikonikus művészetével, igen nagy népszerűségre tett szert, ezen felül is számtalan lenyűgöző érdekességet és szépséget rejt. A több mint hatezer éves történelmi múltra visszatekintő Latin-amerikai országba ellátogatva az ősi civilizációk emlékein túl szemet gyönyörködtető természetet, homokos tengerpartokat és nyüzsgő városokat találni. A maják ősi piramisainak és olyan csodálatos romvárosainak felfedezése mellett, mint Teotihuacan, érdemes felkeresni az Agua Azul vízeséseit, vagy kiélvezni a csillogó Acapulco béli életet. A teljes mexikói élményhez hozzátartozik az ország különleges atmoszférájának magunkba szívása és hagyományos gasztronómiai finomságainak, mint az eredeti tequila, a taco vagy a ceviche végigkóstolása. Azonban, mindenekelőtt kötelező elzarándokolni Mexikóvárosba a híres „Kék Ház”-hoz, Frida Kahlo ma múzeumként működő, egykori otthonához.