Minden út Rómába vezet! - Élménybeszámoló
Az idei évem Olaszország felfedezéséről szólt, mégis Rómába valahogy nem igazán kívánkoztam. Talán azért, mert mindenki oda vágyik, vagy talán csak tartottam tőle, hogy túlértékelik és valójában semmi különöset nem tartogat. Negatív előítéleteim ellenére mégis nekivágtam az útnak… és milyen jól tettem! Róma befészkelte magát szívem legmélyebb zugaiba, ahonnan soha többé nem szabadulhat!
A kötelező klasszikusok felkeresése
Olaszország több ezer éves múltra visszatekintő fővárosában 4 teljes napot töltöttem. Először azt gondoltam, ennyi bőven elég lesz a legfontosabb nevezetességek megtekintésére. Ebben végül igazam is lett, hiszen a kötelező látnivalókra mind jutott időm, ugyanakkor Róma teljes valójának megismeréséhez ez édeskevésnek bizonyult. Nade, nem szabad telhetetlennek lenni, így beértem azzal, ami adatott.
Nézd meg legjobb római városlátogatásainkat!
Szálláshelyem a belvárosban, pontosabban a Spagna negyedben volt a Piazza del Popolo szomszédságában. Innen kiindulva az egész történelmi negyed akár gyalogosan is bejárható, igaz nem kevés kilométer megtételével, de higgyétek el, megéri! (Ha valaki mégis kevésbé rajong a sétáért, az minden sarkon találhat taxiállomást, az ottani viteldíj pedig szinte megegyezik a budapestivel.)
Szóval a lenyűgöző Piazza del Popolo szomszédságában találjuk a Pincio dombot, mely egy hatalmas (több, mint 7 hektáron elterülő) parkot, és azon belül számos nevezetességet rejt, többek közt a Villa Medici-t és a Borghese Galériát. Ha van elég időnk, akkor itt akár egy teljes napot is elidőzhetünk, de ha nincs, akkor legalább egy kis részét csodáljuk meg, majd folytassuk tovább utunkat a Piazza di Spagna téren található Spanyol lépcső irányába.
Ez is érdekelhet:
Már itt magába szippant Róma semmihez sem fogható hangulata, mely érzés csak fokozódik a Trevi kút, a Piazza Navona tér és a Pantheon lenyűgöző épületének elérésével. Én ezen a ponton már fülig szerelmes lettem az örök városba, pedig a legmegragadóbb részei még bőven előttem álltak.
Mikor megérkeztem a Piazza Venezia-ra, nyomban letaglózott az előttem tornyosuló, gyakran csak esküvői torta gúnynévvel emlegetett, carrarai márvánnyal díszített Monumento a Victor Emmanuel II National impozáns látványa. Tulajdonképpen itt kezdtem el egyik ámulatból a másikba esni. A monumentális épület mögött, mellett, körül további lenyűgöző építészeti alkotások sorakoznak, mint például a Romolus és Remus bronzszobrát rejtő Musei Capitolini (Capitoliumi Múzeum), Marcus Aurelius lovasszobra, vagy a Palazzo dei Conservatori.
Innen már csak egy sarok választott el az ókori Róma központjától, a Forum Romanumtól és a Colosseumtól. A Forum Romanum máig fennmaradt romos épületeit látva megérthetjük Róma egykori nagyságát. Egyszerűen leírhatatlan az egykori császárok lábnyomai mentén sétálni. Az oly sok értelmetlen halált látott Colosseum megkopott fényét magam mögött hagyva még várt rám egy hely, melyet semmiképp sem hagyhattam ki a listámról. Vatikánváros a Szent Péter téren terpeszkedő Szent Péter-bazilikával, a Sixtusi-kápolnával és a Vatikáni Múzeummal páratlan élményt tartogat.
Böngészd át olaszországi utazásainkat, és találd meg a kedvencedet!
Csak hagyni magunkat, és elveszni benne…
Rómában a kötelező és a turisták által leginkább keresett, ismert látnivalókon kívül majd mindenütt találni egy szépséges bazilikát, egy izgalmas teret, egy érdekes szökőkutat és megannyi csodálatos épületet, lakóházat, elegáns boltot. A szűk macskaköves utcákat járva együtt lélegezni, együtt lüktetni a várossal nem mindennapi élmény. Épp olyan jó végigjárni a Via del Corso-t, mint meginni egy kávét a Piazza Navona téren, vagy az Angyalvár tetejéről megcsodálni a város látképét. Itt minden sarok mögött megbújik valami kedvesen hívogató, valami izgalmas, valami tipikusan olasz, ami nagyon is ismerős.
Ez is érdekelhet:
Alámerülés gasztronómiájának sötét bugyraiba
Ezek az ismerős érzések, akkor kerítettek csak igazán hatalmukba, mikor újabb és újabb falatnyi ételt emeltem a számhoz. Rómában nehéz rossz éttermet találni, mindenhol minden rendkívül finom, mégis a kissé eldugott, kevésbé turistás helyek azok, ahová érdemes betérni. Kulináris eltévelyedésem az olasz ízek világába a La Buca di Ripetta Trattoria-ban érte el tetőpontját. Mikor már túl voltam a szarvasgombával megszórt pecorino sajtos pasta (gluténmentesen is elérhető) nyújtotta élvezet mennyei gyönyörén, megmelengettem lelkem a minestrone leves zöldséges csodájával, és vártam a karamellás desszertemet, már tudtam elvesztem. Amint megízleltem a krémes sajttorta lágy puhaságát, ahogy a számban eggyévált a dióval és a karamellel, éreztem a gasztronómia gyönyörrel átszőtt sötét bugyraiba kerültem. Persze nem csak ebben az étteremben éltem át varázslatos kulináris pillanatokat, a Babette, a Porto di Ripetta és a Riscioli éppúgy megigézte ízlelő bimbóimat.
Ez is érdekelhet:
Címke:
Tetszik ez a bejegyzés?
Oszd meg barátaiddal, hátha ők is érdekesnek találják!.
