Olasz mulatság – A velencei karnevál

Olaszországban járva lépten nyomon szemet gyönyörködtető településekbe, a történelmi nagyságot hirdető építészeti emlékekbe és örök maradásra csábító tengerpartokba botlunk.

Éppen ezért annyira nehéz bármely térségét is kiemelni, a többi fölé helyezni, hiszen mindenki az ország más és más részét tartja a legszebbnek. Ennek ellenére van egy város, mely túlzás nélkül nevezhető a világ egyik legkivételesebbikének, ez pedig nem más, mint Velence. 

A Veneto régióhoz tartozó, nagy múltra visszatekintő település az Adriai-tenger északi, mocsaras részén, a Velencei-lagúnában foglal helyet, a Pó és a Piave folyó torkolata mentén.

„Az Adria királynőjének” is nevezett város egyedisége különleges fekvésében rejlik, melyet a természetnek és az ember munkájának egyaránt köszönhet. A különféle harcok elől menekülő emberek jóvoltából a terület már a 6. században elkezdett benépesülni, máig fennmaradt, cölöpökre épült képét azonban csak a 14. század elején kezdte elnyerni. A történelem viharos évszázadai során számos építészeti elemmel egészült ki, így a mai Velencében fellelhetünk reneszánsz, bizánci, gótikus és barokk stílusjegyeket is. A várost útként behálózó csatornák látványa valóban páratlan, ugyanakkor ez a különleges szépség kihívásokat is hordoz magában, hiszen a városnak az iszaposodásól fakadó süllyedés ellen folyamatosan új eszközökkel kell felvennie a harcot.

A lagúna megmentésén már évszázadok óta munkálkodnak, megállás nélkül új ötletekkel állva elő, azonban végleges megoldás a mai napig nem született. Éppen ezért feltétlenül érdemes, legalább egyszer az életben felkeresni ezt a nem mindennapi várost, elveszni szépségében és semmihez sem fogható hangulatában.

Az UNESO világörökség részét képező Velence minden szeglete ámulatba ejti az ide érkezőt, mégis van néhány olyan nevezetessége, melyet muszáj alaposabban is megcsodálni. Ezek közé tartozik a Szent Márk tér a Szent Márk-székesegyházzal, az Óratoronnyal és a Pátriárka palotával. A további, kötelezően felkeresendő látnivalók listáján találjuk a Dózse-palotát, a Sóhajok hídját és a Libreriat is. Persze ezek csak a legismertebb és legkeresettebb épületek, azonban számtalan egyéb építészeti alkotás és finom fogásokat kínáló étterem várja, hogy felfedezzük őket. Ha már egyszer itt vagyunk, akkor a város legfőbb vízi közlekedési útján, a Canal Grande-n való csónakázást semmiképpen se hagyjuk ki! A gondolán való ringatózás Velence miliőjével tökéletes, romantikus hangulatot teremt, melyet a Földön kizárólag itt élhetünk át.

Jóllehet Észak-Olaszország gyöngyszeme az év mind a tizenkét hónapjában tökéletes úticélul szolgál, mégis a velencei karnevál ideje mindig különleges időszakot jelent a város életében. A régi hagyományokra épülő fesztivál hamvazószerda előtt két héttel kezdődik és húshagyókedden, vagyis a hamvazószerdát megelőző napon fejeződik be. A farsangi időszak alatt Velence addig hétköznapinak számító élete teljesen megváltozik, az utcákat egyedi jelmezekbe öltözött alakok foglalják el és kezdetét veszi a mulatság.  

Fontos tudni, hogy Húsvét és ennek köszönhetően a velencei karnevál is mozgó ünnep, így a különleges mulatság idén, vagyis a 2019-es évben február 16. és március 5. között kerül megrendezésre. A karnevál hagyománya szinte egyidős a település fennállásával, ugyanakkor az évszázadok alatt némileg formálódott, átalakult. Az 1700-as években virágkorát élte, azonban a 19. században szinte teljesen eltűnt, majd a 20. század második felében a városvezetés újjáélesztette, ennek köszönhetően ma világszerte nagy népszerűségnek örvend és talán kedveltebb, mint valaha.

E rendkívül izgalmas fesztivál elsőszámú különlegessége egyértelműen a felvonulók maskarájában keresendő, melynek megjelenése koránt sem hétköznapi. Természetesen a teljes ruházat összhatása fontos, mégis a sajátos álarcra helyeződik a legnagyobb hangsúly.A maszkok éltérő változata közül az úgynevezett „bauta” és a „volto” a legismertebb, melyek az egész arcot takarják, ugyanakkor találkozhatunk a fél arcot fedő „colombina”, illetve a pestisjárvány idején használt orvosi maszkra hajazó „Medico della peste” viselettel is.

Magától értetődően a parádé egésze rendkívüli izgalmakat rejt, mégis az ünnepséget elindító úgynevezett galambröptetés színes kavalkádja kihagyhatatlan elemnek bizonyul. Ahogy az a télűző, tavaszváró karneváloknál lenni szokott, a tűz Velencében is fontos szerepet játszik, hiszen a záró napon a Karnevál Hercegét szimbolizáló szalmabábút máglyára vetik, ezzel véve búcsút a téltől és a rossz dolgoktól.