Hogyan ne dolgozzunk a szabadságunkon?
Sokan töltenek be olyan szerepet a munkahelyükön, ahonnan valójában nem lehet szabadságra menni: előre igyekeznek ledolgozni a szabadsággal töltött napokra eső munkamennyiséget, majd a visszatérésük után próbálják behozni a lemaradást. Mivel ez így sokszor több stresszel jár, mint amennyit akár a legjobb nyaralás is kompenzálni képes, nem ritka jelenség, hogy valaki, ha csak 1-1 órára is, de a fizetett szabadsága alatt is elérhető a munkahelye, és ezáltal a munkahelyi feladatai számára. És bár 1-1- óra ráfordítás nem tűnik olyan soknak, ahhoz épp elég, hogy mindaz az érzelmi kimerültség, felelősségérzet, esetenként frusztráció, amitől eltávolodni szerettünk volna, észrevétlenül a Világ bármelyik pontjára elkísérjen minket, és ott minden utazós élményünkhöz kéretlen társaságot biztosítson. Mit tehetünk ez ellen?
A határ a munkahelyi és a privát életünk között
Hiába lépünk át akár több ország határán is, ha a munkahelyi és a személyes életünk közötti határvonal nem világos, nem egyértelmű, vagy akár nem is létezik, nem fogunk tudni érdemben eltávolodni a munkánktól. Ha a mindennapokban is törekszünk arra, hogy ezek a határok világosak és értelmezhetőek legyenek, könnyebb lehet minden érintett számára megfelelő szabályokban megállapodni, de ha ez korábban nem volt jellemző, a szabadságunk idejére akkor is érdemes ezt átgondolni és egyeztetni.Jelezhetjük hetekkel korábban a közvetlen munkatársaink, partnereink számára, mikor nem leszünk elérhetőek, és megpróbálhatjuk az ebben az időszakban várhatóan felmerülő feladatokat előre delegálni.
Következetes és érthető határok
Fontos emellett előre rögzíteni (és aztán következetesen be is tartani), hogy milyen esetekben lehetünk esetleg mégis elérhetőek, és ha ilyen vészhelyzet történne, milyen formában tudjuk fogadni az esetleges megkereséseket - érdemes lehet például a munkahelyi postafiók rendszeres ellenőrzése (és az ezzel járó stressz helyett) azt választani, hogy ha valami valóban extrém ok miatt feltétlenül szükség van a közbelépésünkre, arról SMS-ben kérünk értesítést. Ez azért is jó lehet, mert ha például éppen a gyerekekkel strandolunk, vagy egész napos kiránduláson vagyunk, akkor fogjuk tudni megválaszolni a megkereséseket, amikor valóban módunkban áll: amikor megfelelőek a körülmények (van nálunk eszköz és internet, és nem jelenthet veszélyt, ha egy pár perce nem figyelünk a kicsikre) és valóban a kérésre, kérdésre tudunk figyelni.
Ez is érdekelhet:
Ha olyan a munkád, hogy valóban kénytelen vagy valamennyi készenléti időt biztosítani a távolléted alatt is (és ezt a munkaszerződésed is jelzi), de ennek a mértéke és az ütemezése nem világos, alkalmazhatod a fordított megközelítést: gondold végig, a nyaralásod alatt mennyi időt tervezel alvással, étkezéssel, strandolással, kirándulással, semmittevéssel tölteni, és a fennmaradó időt oszd el a számodra megfelelő időablakok között, majd ezt ajánlva rögzítsétek a munkatársaiddal a szabadságod alatti munkavégzés kereteit.
Mennyi idődet veszi el a munkád, amikor nem dolgozol?
Ha tudatosan dolgozol ezeknek a határoknak a kialakításán, kommunikálásán és megtartásán, valójában időt spórolsz. Amikor egy nyaralós nap végén a gyerekek azt ecsetelik a vacsoránál, melyik csúszdát élvezték a legjobban, vagy a barátaid osztanák meg, mi tetszett nekik a legjobban a fakultatív kiránduláson, Te pedig közben a főnököd e-mailjén gondolkodsz, valójában nem vagy ott, ahol vagy (és ahova vágytál). Ezzel a szeretteid, barátaid idejét is rabolod, de a sajátodat is, miközben mind tudjuk, hogy az elveszett, elvesztegetett időt soha nem kaphatjuk vissza, a kéretlen áldozatokért ráadásul a legtöbb esetben nem jár jutalom...
A szabadságon végzett munka ára
A fizetett szabadságok ma ismert formájának komoly történeti és tudományos előzményei vannak, melyek mind alátámasztják annak indokoltságát: emberek vagyunk, nem gépek, nem vagyunk képesek pihenés nélkül az év minden napján kimagasló teljesítményt nyújtani.... de ha a folyamatos készenlét mellett döntünk, még átlagosat sem a lelki épségünk kockáztatás anélkül. A szabadság alatti munkavégzésnek komoly mentális egészségügyi következményei lehetnek, a fokozott stressztől, a kiégés kockázatának növekedése mellett a feszültebb társas kapcsolatokig, mindezek pedig szépen lassan nyom nélkül tüntetik el a tesi-lelki jóllétünk alapjait biztosító feltételeket.
Kikapcsolódás és feltöltődés, mint tudatos erőfeszítés
Könnyű beleállni, majd beleszokni a munka hőse szerepbe, letenni ezt a legtöbbször önként magunkra vett jelmezt viszont már sokkal nehezebb. Pedig ha egy munkahelyen valóban olyan pótolhatatlan értéket képviselünk, ami nélkül a cég pár napot sem képes kibírni, akkor közös érdekünk lenne, hogy ne égjünk ki idő előtt, nem igaz? Akkor a vezetőinknek is ahhoz fűződik érdeke, hogy jól legyünk, hogy még sokáig számíthassanak ránk és az általunk végzett munkára.
Ez is érdekelhet:
Az ebbe az irányba vezető út első lépéseinél sokat segíthet, ha elkezdünk például a mindennapokban is kütyümentes időszakokat kijelölni: sokak számára ez nagyon nehéz, hiszen azt szoktuk meg, hogy folyamatosan sokkal több inger zúdul ránk, mint amennyit képesek lehetnénk feldolgozni, és az ezt követő csend akár üresnek, ijesztőnek is hathat. De ahogy elkezdjük majd először viselni, majd élvezni azt, hogy végre halljuk a saját gondolatainkat, az ahhoz is hozzásegíthet minket, hogy csökkentsük az abból a tévhitből eredően folyamatosan rajtunk lévő nyomást, hogy a nap minden pillanatában produktívnak és elérhetőnek kell lennünk.
A fentiek segítségével megtanulhatunk néha valóban elszakadni a munkától és feltöltődni - az az egyensúly, amihez ez hozzásegíthet minket pedig egy olyan eredménye az öngondoskodásnak, ami munkavállalónak és munkáltatónak egyaránt érdeke.
Tetszik ez a bejegyzés?
Oszd meg barátaiddal, hátha ők is érdekesnek találják!.
