Növényvilág

Az eredetileg széles övezetű trópikus esőerdők ma már csak az ország területének 10 % - át foglalják el. A kivágott fa leggyakrabban fűtőanyagnak használt, főleg a falukban. Különleges jelentősége van a rózsa - és a teakfa féléknek, melyek értékesek a további feldolgozás szempontjából, úgyszintén a szantálfa, amelyet alapanyagként használnak ajándéktárgyak gyártásához.

Tekintettel az indiai felszín sokszínűségére, a helyi növényvilág is nagyon változatos és a területek nagyon különbözhetnek egymástól. A sivatagi területekre tipikusak az akácfélék, a szavannákon az akácféléken kívül az eukaliptuszok, néhány fajta pálma és trópikus hullófák és bokrok is, délen nőnek a mangófák és impozáns pálmaoázisok, a hegyoldalakat fahéjültetvények, szilvafák, nyárfák és diófák borítják, a Himalájában gyönyörűséges rododendronokat, tárnicsot, hegyesi gyopárt és más alpesi növényeket látni.

Az indiai erdők híres növénye a bambusz, amelyet szintén sokféleképpen tudnak felhasználni, annak ellenére, hogy hozzájutni nem éppen a legkönnyebb - a bambusz sok helyen átláthatatlan és áthatolhatatlan dzsungelt alkot.

Ha valamivel tényleg büszkélkedhet az indiai növényvilág, akkor az a fűszerei és a gyógynövényei. A gyógyítással összefüggően több, mint 2000 fajta növényt írtak le, melyek nagy része szabadon nől a természetben. Sajnos nagyon sok gyógynövényt a kihalás veszélyeztet, ami a természetgyógyászat nagy kárára válna. Ezen állapotot az ember felelőtlen természetbe való beavatkozása hozta létre, mint sok más helyen a világon - elsősorban az erdők rohamos kiírtása új mezőgazdasági földek szerzésének céljából és a nagymértékű trágyázás, rovarirtószerek használata. Az így okozott károk visszafordíthatatlanok. Az aktuális indiai kormány próbálja legalább részben visszaállítani az egyensúlyt. Ezért India területén több, mint 100 nemzeti parkot és természeti rezervátumot alapítottak.