ÖRMÉNYORSZÁG

Örményország a Kaukázusban fekszik és nincs tengere. Északról Grúziával határos (164 km), keletről Azerbajdzsánnal (566 km), délről Iránnal (35 km), nyugatról pedig Naxçivannal (221 km) és Törökországgal (268 km).

Örményországba a 7. században jöttek a telepesek Dél-Európából és benépesítették nyugat Kis-Ázsiát. 301-ben Örményország volt az első ország a Földön, amely felvette a keresztény vallást, mely ezzel állami vallás lett itt. 1454-ben elválaszotta egymástól az Oszmán Birodalmat és Perzsiát. A 18. és 19. században felkelések voltak a törökök ellen, oroszok megpróbálták elfoglani az 1828 és 1878 években. Mészárlások, melyeket folytonosan a törökök és kurdok követtek el Örményországban (1895-1897, 1914-1915), valamint deportálások jellemezték. 1920-ban Örményország egy részét a Szovjetúnióhoz csatolták, a maradékot pedig Törökországhoz. 1991-ben Örményország elnyerte függetlenségét a Szovjetúniótól.

Örményország hegyvidékes területen fekszik a Kis-Kaukázusban és az Ararat-fennsíkon, ahol a legmagasabb pontja is található (Aragac, 4090 m tengerszint feletti magasság). A száraz nyarak és a csaknem hó nélküli telek különös nyövényzetet alakítottak ki; gyér erdők, amelyek területének csupán hetedét fedik. Elvétve azért mezőgazdasági területek is találhatók ezen a hegyvidékes területen.

A lakosság több mint 90 %-a érdeklődik az örmény ortodox egyházak iránt. Keleten a Kurd lakosok inkább a zoroasztriszmus és a sámánizmus iránt érdeklődnek. Az Azerbajdzsániak többsége iszlám vallású és a konfliktusok elől elmenekült Azerbajdzsánba.